- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. Intro / Bevezető
2. The Call of the Wintermoon / A télhold hívása
3. Unholy Forces of Evil / A gonosz istentelen erői
4. Cryptic Winterstorms / Rejtélyes télviharok
5. Cold Winds of Funeral Dust / A temetési por hideg szelei
6. Blacker than Darkness / Feketébb a sötétségnél
7. A Perfect Vision of the Rising Northland / Virradó Észak tökéletes látomása
(instrumentális)
A fagy hegyei alá temetve
A csöndes bánat évei, zordan és sötéten
Gonosz télszárnyaim örök éjben nyugszanak
A hó halálhideg sírboltjaiban
A Hold harangozta hazatértem
Fekete viharokkal érkeztem
S nem szárnyakon
Az északi sötétség átsüvít a leghidegebb éjen
Nem tudok ellenállni a Holdszelek ízének
Nyelvem nyújtom értük
S szemem fürösztöm kegyeikben
A fagy s a telek visszatérnek tekintetembe
A télhold hívása
Az éjjeli fellegek szabadon száguldanak a távolban
Az elmúlás látóhatárának szürke ködében
Gonosz télszárnyaim örök éjben nyugszanak
A hó halálhideg sírboltjaiban
A fagy hegyei alá temetve
A csöndes bánat évei, zordan és sötéten
Örök éjeken
Hallani a télhold hívását
Lassan előre, ahogy a vörös folyamok rohannak a mélyben
Örökké ott járni, hol a sötét ismeretlene elterül
Hol lélekszelek égetik szemem
Hol a veszett élet árnyai rejlenek
Belépve a sötétség közepébe
Hol minden gonosz lakozik
Démonok sejlenek fel a lángokban
Fekete lelkek esküjét lelve
Földdel egyidős áldozatok
Az élő húsba vágunk
Az uralmon volt legmélyebb feketeség körei
A legsötétebb vér igéretét lelve
A gonosz istentelen erői
A pokol istentelen erői
Ahogy a csonkító csönd lebeg
Várjuk halálunk jeleit, körbe gyűlve
A szertartásos hatalmak hozzánk tartoznak
Egy kecske, tűzben keresztelve
Körtáncunkat járjuk töviseken
A kürtök jelét várva
Ezer fekete felleg viharzik
Istenkáromló északi rítusok
A rejtelmeket megérintve
Pentagramok égnek
A sötétség központjai felé
Hol minden gonosz lakozik
Démonok sejlenek fel a lángokban
Fekete lelkek esküjét lelve
A gonosz istentelen erői
Felszolgálva ördögi lelkünkön
A vég tisztelete öldöklésbe mártva
Ahogy az ördögök gyertyái lángolnak
A sötét egek felé
A pentagram lélekszeleivel lebegve
A halálfényekbe, hol a Sarkcsillag vár
Hantoló ég alatt fekete napnyugta emelkedik
A dermesztő vizek alant, mint temetési ködből formált tükrök
A magasban robbanó égbolt, s a felkelő telihold
Hajam a kaszák szele tépi
Csöndben úszom a hideg, ördögi mészárló szelekkel
A gonosz szörnyű szárnyain
A hegyoldal felett, rejtélyes télviharokba
Örök fagyra s fekete telekre vágyom
Hideg tavakban szunnyadva, ébren a csillagokban, az égben
S Északon, a néma völgyekben
Hol egykor büszke harcos voltam
Ahová tartozom, hol lelkem a vég-tűzködbe mártom
Hol a halál rideg szeleit ülöm, a csatákban, Északon
Norvég harcosként vágtattam a sötét völgyeken
Kezemben hosszúkarddal, komor földek uralmára esküdve
S hogy visszatérjek uramhoz, az elhalódó napáldozat kék ködében
Hantoló ég alatt fekete napnyugta hanyatlik
Hajam a kaszák szele tépi
Csöndben úszom a hideg, ördögi mészárló szelekkel
A gonosz árnyas, szörnyű szárnyain
A hegyoldal felett, rejtélyes télviharokba, mindörökké
Vérvörös Hold alatt, Thule hideg pusztáin
Hol a télárnyak érintetlenül fekszenek
Ott lakozom, az őrület hegyeinél
Az elmúlás eme árnyaiban vonulok
A gonosz kéklő homályában
Keresztül a sötét, északi völgyeken
Hol csak a temetés szelei lélegzenek
Átlebegve a suttogó sötéten
Szememben faggyal
Csak hét szelet hallani
Végigzúgva a sötét északi völgyeken
Az örököt járom, az örököt kerestem
A sötétnek, szellemem
A Sátánnak, fekete lelkem
Vérvörös Hold alatt, egy másik világ hideg pusztáin
Hol a télárnyak érintetlenül fekszenek
Ott lakozom, az őrület hegyeinél
Belépek, a temetési por hideg szeleivel
Kinn a fekete éjben
A hideg északi szellőben
Vörös egek alatt
Istentelen szelekkel környezve
Az éjfél elhalad s a Hold kiteljesedik
Lassan feketítve az eget
Felsejlek, hol a hollók magasan szállnak
Blashyrkh holdjai felé
A halál fekete szeleken vágtázik
A gonosz belép az égre
Angyalok hullnak a mennyekből
Míg a sötét átragyog
A legsötétebb urak szekerei érkeznek, ördögszárnyakon
A mennybéli angyalokat zúzmara veszi körül
A pusztulás fagyfelhőibe kényszerítve őket
Forgószél szaggatja a felhőket
A hideg napok emléke villámlással tér vissza
Feketébben a sötétségnél
Feketébben a sötétségnél
Ködös, teliholdas éjjel
Sötétségbe vágtatok
A szarvas kecskehold alatt
Sötéten, mint a télidő fekete folyói
Szarvas decemberhold, jöjj felém
A kínok szelein vágtatok
Feketébben a sötétségnél
A korok tele oly sötét s oly hideg, zúzmarává teszi a kéklő lángokat
Jéghegyek emelkednek egy holt, fagyott föld felé
A hollók visszatérnek a hegyekbe
S az örök fagy fekete, évezredes harangjai
Keresztülzúgnak az északi villámláson
A hegyoldalon állok
A fekete áradatok a mélyben rohannak
Csókot adok a hideg kecskeskalp szőrére
Az elragadó hegyek csöndben lélegzenek
Együtt a mételyes földdel
Az éjféli égsötét felnyílik
Vörös villám robbanása üli meg az éjt
A vég szeleivel a halál angyalai szállnak
Át a csaknem zárt láthatáron
S a nap egybefagy a pokoli, áldozati, fagyott felhőkkel
A végzet századait a vágy kecsketrónja uralja
Varázzsal az áldozati égbe emelve
Észak fekete hordái átviharzanak
A fagyos szelek győzhetetlen áramlásán
Kezeim emelem
S belépek a szél szertatási körébe
A sziklaszemek most örök éjben nyugszanak
Ez a tél örökké tart
Vörös szélt ültem meg
A gonosz hideg szelét
Az északon töltött évek
Látomásokat hoztak a vágy kecsketrónjáról
A hegyoldalon, hol álltam, egy másik világot hagytam
Balsorsok süvítik a szemhatárt
A nap porrá fagy
Virradó Észak tökéletes látomása
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!