- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. One by One / Egyenként
2. Sons of Northern Darkness / Az északi homály fiai
3. Tyrants / Zsarnokok
4. Demonium / Démonium
5. Within the Dark Mind / A komor elme belsejében
6. In My Kingdom Cold / Rideg királyságomban
7. Antarctica / Antarktisz
8. Beyond the North Waves / Túl Észak hullámain
Korokkal ezelőtt, ahogy legendák mondják, vágtattunk előre
Az északi káosz-istenektől tévútra csalva
Mint a vihar előtti csend, jöttünk Északról...
Lovak járták a nyílt vidékeket
A dalnok zengte királyainak
Egyedül ő az, ki csatát nyer
A dalnok zengte királyainak
Legyen küzdött csatája győztes
Félve reszkess, királyaink lobogóját látván
A háború szólít, figyeld hát a csatát
Halld, midőn kardjaink a szelet vágják
Nyergükből kiesők, nyerítő-ordító mének
A harag ivadékai s a félelem királyságai...
Az erő, mit birtoklunk, tűzként lángol
A parancs északi szíveinkben marad...
Még több skalpot - szemet szemért
Korokkal ezelőtt, ahogy legendák mondják, vágtattunk előre
Az északi káosz-istenektől tévútra csalva
Egyenként elhulltok az északi törzsek által
Egyenként... mind közül a legerősebbtől halni
Csak nagyságukról zengnek az elesetteknek
Kik merőn harcoltak, hogy háborút nyerjenek
Egyenként vesszük el életetek
Szürke köd árad át a mezőkön...
Hol valaha minden léptet-nyomot csaták uraltak
Hol az ősi bronzpáncélokat
Temetetten vássa az idő
Hatalmasok jártak itt, kik háborút nyertek...
A legendák csak haragról szólnak
Ahogy az északi törzsek testvérei...
Őrizték a káosz hordáit
S elhagyjuk e csatamező földjét
Vörösen ömlöttek a vérfolyók
Sosem feledik azok
Kik erély s diadal közt jöttek világra
Keresztülvágtatva a végtelen idő fekete tüzein
Jeges hajnal jön az éghatárra, mintha Észak lángolna
A birodalom még békét lehel magából...
Ez a roham lesz az...
A reggeli Nap békés rónákra ragyog...
De messze túlnan tűz és jég birodalmán
A csapatok vonulnak...
Fújd hát meg a roppant harci kürtöket
Szálljon át az égen... jöjjön tűzbe a vidék
Szálljon át az égen... az északi homály fiai
Düh vágtázik a félelmet nem ismerővel
Kinek szeme tűz - kinek szíve jég
Szellemek vágtáznak a félelmet nem ismerőkkel
Ők az északi homály fiai
Bölcsesség vágtázik a félelmet nem ismerőkkel
Oly rég, ahogy az északi szél fúj
Fúj, zord mocsarak felett...
Összegyűlve átviharzunk a vidéken...
A levegőben
A csapatok vonulnak...
Halld hát a roppant csatazajt
Szálljon át az égen... jöjjön tűzbe a vidék
Szálljon át az égen... az északi homály fiai
Vértes mének, acélkesztyűk
Ezüstpengék... itt az idő felfedni
Mi vagyunk a zsarnokok, kik őrzik a földet
Büszkén, díszes trónjainkon
Szolgálva... nagy őseinket
Kik őrizték a kapukat... a végtelenbe
Valaha volt árnykirályok
E feketés pusztákon
Erő és uralom
Vezette a fennső birodalmat
Bevehetetlen falak... a hatalom fegyvere
Pompa és nemesség... barbár idők
Mi vagyunk a zsarnokok, kik őrzik a földet
Büszkén, díszes trónjainkon
A királyok, koronázottan
Halhatatlan, győzhetetlen... a varázs teljében
Hadak szelték át a tájakat
Itt hömpölyögnek a vöröslő folyók
Miken túl ember nem járt
Vértes mének, acélkesztyűk
Ezüstpengék... itt az idő felfedni
Mi vagyunk a zsarnokok, kik őrzik a földet
Büszkén, díszes trónjainkon
Tovahömpölyögnek a pillanatok
Mélyen az elmében
A gondolatok szabadon, örökkön bolyongnak
A zsarnokok idejére emlékezvén
Feketén, a trónon, örökké
Ördögi lét
Kísérteni az űrt
Valahol, hol csak démonok szuszognak
Feketén, a trónon, örökké
Démoni lét
Babonás szemekkel
Merj hát, s csatlakozz
Egyesülni a szellemekkel
S az odaát lelkeivel
Feketébe kárhoztatva
Itt belül megidézve
Feketén, a trónon, örökké
Vissza sosem térni
Barlangokban rejtőzni
Feketén, mint a sötét maga
Mutasd magad
Feketébe átkozottaktól hullsz majd el
Sebesen, halálok szelén,
A túlnan kapuin át
Vörös jelöl minket, tisztán, gonoszan...
Fekete lelkek indulnak kísérteni innen
A fagyraj alászáll...
Démonok a végsőkig
A komor éji tájak s egyedül én
A tengerek s a folyók magasan
Mélységek s zuhogók
Roppant hegyek
Irdatlan hegyek
S csak én
Hol szirtek s ormok ülnek
Hidegen, a Hold alatt
Isteneim műveinél
Szívem fátyollal fedem, hogy ott legyek
A homály veleje
Lelkem ébreszti, hogy lássam
Hogy istenem műveinél legyek
Szívem fátyollal fedem
Romlott elmével
...szívem majd lángra kap
Küldetésem, visszafordítani az időt... a komor elme belsejében
Erély, mit lelek... a komor elme belsejében
A komor éji éghatárok s egyedül én
A vigyázó holdfény világít
Vad rengetegek ösvényei
Roppant ég, irdatlan ég
S csak én
Hősiesen s ördögien... nyelni a bút
A komor elmék tájai s egyedül én
Az idő esteledő falai...
Egy világ, mit valóra hívtam
Roppant gondolatok, irdatlan gondolatok
S csak én
Egy árny erősödése
A Nap fakulásától
Előre a sötétedéssel... az idő, melyet jól ismerek
Királyságomban... önnön világomba lépek
Kaput nyitva... a homály hegyére
Árnyakkal kélni... egy sötét világ, nekem teremtetett
Feketítsd elmém... feketítsd szívem...
Királyságomban... önnön világomba lépek
Kaput nyitva... a feketeség hegyére
Árnyakkal kélni... egy fekete világ, nekem teremtetett
Fagyott s hideg... lét, melyet jól ismerek
Rideg királyságomban ezzé válok
Kaput nyitva... a jég hegyére
Árnyakkal kélni... rideg világ, nekem teremtetett
Rideg királyságomban...
Az őrület hegyeinél
Végestelen zordság
E hegyek, szívembe foglaltan
Rideg királyságomban...
Az őrület hegyeinél
Végestelen zordság - e királyság az enyém...
A szemhatáron ásít
Egy egész földrész, jégbe zártan
Óriás jégmezőkkel, állandó mozgásban
S a földrész tengerei - oly győzhetetlen hidegek
Hol a jéghegyek emlékműként tartanak
Egy száraz, kárhozott föld irányába
A déli sarkkör kapui
S varázsos átjárói mögött
Épülnek a hó fagyos rétegei
Egy tökéletes fennsík, az évszakok ellen duzzad
Antarktisz hóöve nőttön nő
Sötét, sarki télviharaival
A szemhatáron tornyosul
Egy egész földrész, jégbe zártan
Óriás jégmezőkkel, állandó mozgásban
Lebegve közelít, áradva fagyos hullámaival
Antarktisz hóöve nőttön nő
Sötét, sarki télviharaival
Antarktisz árnykéne nőttön nő
Fagyföldjének halmaival
Az éghajlat hidegebbre fordul, jegesebb kor felé
A gleccserek elnyúlnak, elmosva mindent
Antarktisz... a jég legsötétebb arca
Antarktisz... mindenek leghidegebbje
Antarktisz... roppant s bevehetetlen
Balsorsa hát előtárul
Megannyi hajón vitorláztam
Messze Észak hullámain túl
A magas északi tengereken
Megtaláltuk utunk
Isteneink árnyas hangja
Dalol a hívó széllel...
Ahová a hideg hullámok s a csónakok vittek, messzire
A monda Észak földjének harcosairól
Hatalmasságról s erélyről szól
A monda Észak földjének harcosairól
Egy monda, mennyi nagy emberről
A nyílt tengerek ellen
Utaztunk tovább s tovább
Dühöngő szeleken
S viharokon át érkeztünk
Isteneink árnyas hangja
Dalol a hívó széllel...
Ahová a hideg hullámok s a csónakok vittek, messzire
Most karddal kezemben állok
Elleneink földjén
Északi szívvel
Harcolni fogok halálom napjáig
Időmre emlékszik majd, időmet ismeri majd
Fiaim, törzsem s a Nap, a tenger, a Hold
Aki küzdött hazájáért, büszkeségéért s embereiért
Rá emlékezzük, s neve örök maradjon
Földünk regéiben
Szélben lélegezni...
Az üvöltő éghatár velejét
Szélben lélegezni...
A hideg tengerből észak partjai hívnak
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!