classic era Immortal logo

- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -

front cover of Immortal - Pure Holocaust

Pure Holocaust / Tiszta pusztulás

1. Unsilent Storms in the North Abyss / Nyugtalan szelek az északi szakadékban
2. A Sign for the Norse Hordes to Ride / Jel az északi hadak vágtatására
3. The Sun No Longer Rises / A Nap többé nem kel fel
4. Frozen by Icewinds / Jégszelektol fagyottan
5. Storming Through Red Clouds and Holocaustwinds / Roham vörös felhőkön s a vész szelein át
6. Eternal Years on the Path to the Cemetary Gates / Örök évek a sírkert kapui felé tartó úton
7. As the Eternity Opens / Miként a végtelen megnyílik
8. Pure Holocaust / Tiszta pusztulás

1. Nyugtalan szelek az északi szakadékban

A Hold gyönyöre belül lángol
Lelketlenül nyúlok el rejtélyes köveken
Hó várakozik csöndben felettem, mely megigéz
S vágyam a fagyra nőttön nő

Démon vagyok
Árnyarcú démon
Belépve télkoporsómba
Várva előtűnő hajnaltalan birodalmakat
Üveges földbe révedni
Tökéletes kép, mi oly könnyen
Szem elől téveszthető

Nyugtalan szelek az északi szakadékban


2. Jel az északi hadak vágtatására

Gyülekező hadak a hegyoldalon
Várva a reggel szörnyű napkeltéjére
A gyűlölet hét ördögi szele
Üvölt a birodalom szakadékában
Szürke szemhatár, fenn a felhőkben
Egy jégből való trón
Csöndben tekintvén egy harcos szemén át

A pusztítás szelei telítik szívünk
A háború előttünk fekvő élvkapuival
Köd a távolban, mi egyedül látható
Blashyrkh feketés egének szülötte
Egy holló égbe meredő karmai
A jel az északi hadak vágtatására
Jel az északi hadak vágtatására
Út ellenségeink halálába


3. A Nap többé nem kel fel

A szürkület ködében
Láthatod közeledtem
Hogy magam járjak végtelen erdőket
A dermedt föld
Nyomomban még hidegebb
Örök süllyedés a Hold helyén

Hol rémtekintetű árnyak mozognak
Hol démonok kélnek
Fekete, gyászos Holdköddel körbevéve
S a Sötétek pillantásával
Örök erdők, csak rám várnak
Tisztán nyíló ösvény

A Nap többé nem kel fel
Amerre járok s ahova érkezem

Hiszek a balsorsokban
Hiszek a gyalázatban

Északra, a végtelen telekbe
Északra, az örök fagy markába


4. Jégszelektől fagyottan

Suttogó sírás hangja
Egy kőkoporsóból
Bánat szaggatja a szélpajzsot
Itt állok, egyes egyedül
Égbehajló szürke árnyak
A legmélyebb éjben
Jégszelek könnye esik elhagyott lelkemre

Fekete köd egybegyűltjei dalolnak felém
A legtisztább káromlás szertartási énekei
Együtt a földdel
Egyedül a fénylő szememmel
Hollók köre a sírom körül
Amint álmodom az éjt

Jégszelektől fagyottan


5. Roham vörös felhőkön s a vész szelein át

Az északi homály fiai
A Hold trónja alatt
Egyesülve a gonosz erőivel
S a pokoli véggel

Balsorsok urai tajtékzanak
Ahogy völgyek kapui nyílnak
A bánat elhalt vidékei várnak alant

Roham vörös felhőkön s a vész szelein át
Roham vörös felhőkön s a vész szelein át

Pengék, szemek ragyogásában
Szemek, pengék ragyogásában

Az északi homály fiai
A Hold trónja alatt
Egyesülve a gonosz erőivel
S a pokoli véggel

Roham vörös felhőkön s a vész szelein át
Roham vörös felhőkön s a vész szelein át
Démonná válva a körbezáró északi fényektől


6. Örök évek a sírkert kapui felé tartó úton

Kegyelettel őrzötten a temető földjén
A sírkert kapui felé tartó úton
Nyughelyem a folyó sírgödrébe süllyedt
Szellemhangok hívtak a hűvös füstön keresztül

Egy haló birodalom fagyott tüneményei
Robbanó égbolt alatt
Gyűlölet tör fel egy pokoli sírból
Egy árny, fekete szárnyakon

Örök évek a sírkert kapui felé tartó úton
A hideg láncaiban, gyűlölve mindent
A végtelen körülvesz, oly valóságos vagyok, mint a föld

A sötét szelek tovatűntével senki sem tudja, hová lettem

A ragyogó kapuk hidegét ízlelni
Ahogyan hó szakad az égből
A fagy birodalmára szomjazni
A kapun túllépve nem állok meg, csak kiterjesztem szárnyaim
A sötét szelek tovatűntével senki sem tudja, hová lettem

Örök évek a sírkert kapui felé tartó úton


7. Miként a végtelen megnyílik

Egy éji órán hívó hangot hallok
S temetett álmomból ébredek
A fény kora előtt, az örök mélységek kriptáiban

Sírom porát tovafújja a szél
Egy rejtelmes úton a túloldalra
A hegyek alatt, s a mély kapuján túl járva
A végtelen megnyílik

A sodródó gonosz félelmes uralma, a gúny s megvetés barlangjaiban
Megvilágítva a mélyfeketeséget, látni a sötétben
A fény keres, hogy lelkem mentse
Vak, nem láthatja a halhatatlanság felé nyíló kaput
Száncsengők üdvözlik szellemem, a kapu ismerős
Látom a végtelent megnyílni

A fény szétfoszlik, sosem volt itt
Miként a végtelen megnyílik


8. Tiszta pusztulás

A kárhozat hatalmas hangja hív
Ahogy a vész ege közel jár
Baeskade viharai felett
Uralva a Vrilla hatalmát

Eljött, hogy megülje a hét telet
A háború s a hideg szeleivel
Villám sújtja Észak földjét
A fagy szakába vezetve minket

A ködben állva, oly hideg szívvel
A Nap vesztét nézve
Völgyek, koporsók ezreivel telve
A pusztulás elkezdődött

Gyalázatos tömegek menete
Minden a kárhozatba zuhan majd
Fekete, szentségtelen démonok kápolnái
Gyászszertartások szavait dalolva

Tiszta pusztulás

Gyászszertartások szavait dalolva
Fekete, szentségtelen démonok kápolnái
Minden a kárhozatba zuhan majd
Gyalázatos tömegek menete

A pusztulás elkezdődött
Völgyek, koporsók ezreivel telve
A Nap vesztét nézve
A ködben állva, oly hideg szívvel

Tiszta pusztulás

eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!