- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. Intro / Bevezető
2. Blizzard Beasts / Hóvihar fenevadak
3. Nebular Ravens Winter / Ködhollók tele
4. Suns That Sank Below / Lesüllyedt napok
5. Battlefields / Csatamezők
6. Mountains of Might / Magasztos hegyek
7. Noctambulant / Alvajárva
8. Winter of the Ages / A korok tele
9. Frostdemonstorm / Fagydémon-vihar
Telek várnak...
Időről időre...
Haló napok hullnak...
Kortalanul...
Démonná válva...
S a szél vezet majd minket...
Téliességet rejtő, elzárt birodalmak
Íme az erő, s a démontrónunk
Varázsos utak a ragyogásból
A lélekvilágon túlra
Vágyódás, rémvilágok dagályában
Mételyükkel feketítve a földeket
Estvéli őrzők, úri gőggel
Felemeljük a démonsíkot
A teleket hóvihar-fenevadak terjesztik
Nem várva már több századot
Robbanó jégkor diadalát kaptuk
Fennen a tél urai tombolnak
Ködös létsíkokat hívva össze
Valóságosan, akár a megült birodalmaink
A semmivel felettünk, s a semmivel oldalunkon
A teleket hóvihar-fenevadak terjesztik
A kárhozat szólít
Végső robajok zárják a Földet
Halhatatlan győzelem
Telek csapnak le a tömegekre
Hó örvénylik az északi fény felhői felé
Tisztává téve ködös látomásokat
Lélekszelek zuhannak sötét jégbirodalmakba
Hol most messze érsz
Fekete szárnyú hollók rikoltanak, balsorsok jöveteléért
A hószakadásban rejtőzve
A véggel együtt vonszolják a jégpáncélt
Szívenfagyva most messze érsz
A ködhollók telén
A szelek onnan ismertek, merről fújnak
Ködös hollótelek
Az erő, felőlünk áradón
A hollók szaka megkezdődött
Keservben, kortalanul s ismeretlenül
Megigézve zuhansz királyságunkba
Szívenfagyva
Elidőzve a vén hollókkal
Gyönyörteli télszületés
Hátborzongató varázs
Csípős szelekkel dicsőítve
A kárhozat szólítja
A révedő, ragyogó, vágyódó szemeket
Higgadtan sújt le újra
Elvonszolva mindannyiunkat
A ködhollók telén
A szelek onnan ismertek, merről fújnak
Ködös hollótelek
Az erő, felőlünk áradón
A hollók szaka megkezdődött
Keservben, kortalanul s ismeretlenül
Megigézve zuhansz királyságunkba
Lélegezd be a démonvilágok áramlatát
Szívenfagyva
A verőfénytől hegyekkel őrzötten
A völgyekben járunk
Sötét szellemek a Nap ellen
Összegyűlve megjelennek a hollóviharban
Átlátszatlan álmok feketeszárnyú haragja
Fagyos vidékek birtokosai
Másvilági idegenség, itt a sosem jövő napkelte
Kristályos alakok
Jégviharok sebzik az eget
Árnyas arc a messzeségben
Tudva, a tél sosem hal el
Tisztán lélegzem
A közelgő szellőben
Megkísértett szemmel látom álmaim haldokló napjait
Tűnékeny napok bukását várom
A fény rémülten sötétté lesz
Fekete Hold szólítja bennem az ürességet
Nem ábránd többé
Látom a haló napokat alászállni
Lesüllyedt napok
Hóvak révületben engedem a sötétlő Holdat
Királyságom ékkövévé válni
Érezzétek a csata szagát a szélben
Mielőtt meglátnátok minket
Tombolva vágtató télhorda
A szél vezet majd minket
Előre vágtázni, lobogókkal a magasban
Az örökre emelt északi ég
Tiszta szülötte
Hódítsatok meg minden fagyföldet, káprázat-világok
S várjatok végső kapunknál
Tegyétek pusztává e világot, a jégre
Porladjon alattunk
Rejtsétek a jobb idők szelét oda
Hol halni jött ellenfelek állnak
Nagy hírt s méltóságot nyerve
A csatamezőkön
Harcosok küzdenek
Kezükben hosszúkarddal
A völgyek ezernyi nyílt sebből isznak
Halld a széllel jövő csatát
Oly világos
Tombolva vágtató télhorda
A szél vezet majd minket
Előre vágtatni, lobogókkal a magasban
Az örökre emelt északi ég
Tiszta szülötte
Hódítsatok meg minden fagyföldet, káprázat-világok
S várjatok végső kapunknál
Tegyétek pusztává e világot, a jégre
Porladjon alattunk
A völgyek ezernyi nyílt sebből isznak
Hátborzongató karmok vájják ki az elhullottak szívét
Büszke csatahévvel nyargalunk
Kegyetlenül, a csatamezők felé
S bele, még délcegebb lépdelésbe
A vihar hidegebbre fordul
A fagyott Nap helyén
Egyedül a hegyoldalon
A legtisztább szeleket lélegezni
A szelek örökké fújnak
Le a gleccserekről
Hó száll a völgyre
Magas, áthatolhatatlan förgetegekbe
Oly méltán szemlélem
Ezeket a jól ismert hegyeket
Örökkön csak itt állni
E hegyek északi oldalán
Magasztos hegyek
Jeges csúcsok, amíg a szem ellát
Egyedül uralom majd ezt a helyet
Hideg szelek fújtak a völgyfalba
Hol a hó mélyebb volt
A vihar hidegebbre fordul
A fagyott Nap helyén
Egyedül a hegyoldalon
A legtisztább szeleket lélegezni
Magasztos hegyek
Homályba zuhantál
Jeges lélek, hidegrázta körben
A télhívás rémes zaja
A keserű hideg suttogva jő
Az alvajárás kinyitja szárnyait
Hósírba temetett sötétség mozog
Démonkarmok a szélben
Örökkévaló lelkek a jégben
Ködvilágok elé hajítva
Végtelen idő démonjai
A fagy felvillanó északi fényeiben
E roppant háromság megszületett
Fejünk felett démonurak üvöltenek
A jégkori teljességben nézzük szellemeitek
Szelektől átjárva örökkön, az északi félgömbön
Alvajárva
Megfagyva a télkapunál
Homályba zuhantál
Jeges lélek, hidegrázta körben
A télhívás rémes zaja
A keserű hideg suttogva jő
Az alvajárás kinyitja szárnyait
Uralva az örökkévaló lelkeket a jégben
Ködvilágok elé hajítva
Eltökélten lépdelek át a havon
Szürkületben, a jeges pusztaság felé
Kristályokat fúj az északi köd
Fenséges ez a tél
Téldémonok, télszörnyetegek
Képzeletem felszökő jelenései
Uralomra robbanva
Gőggel telt évezredek
A gyűlölet telei, a fájdalom telei
A bánat telei
E telek várnak
Fátylas köd, északi fénylő köd
Vár mindünkre az évszak hidegében
Eltökélten lépdelek át a havon
Szürkületben, a jeges pusztaság felé
Akaratunktól festetten
A leghidegebb vidékekről
Jégkorszak jövel
Elmék az ősöreg szárazságban
Fenséges látkép
A tájakon át
Áradjon a nyomunk
Sarki, télies világok az elmében
Örökké megszállottan
Az idő láncaitól
Szörnyűséges erők érkeznek a hóval
Mi hozzuk el jövetelét
Démonviharunknak
Hegyek
A legmagasabb hegyeken állunk
Völgyek a mélyben, völgyekben időzünk
Démonvilág
Imádat sziklái nyúzzák a Föld bőrét
Démonná téve
Míg az zűrzavar győzelme biztossá lesz
A hajnal bitorlói
A sarki rajzás fakó lidércei
Eltakarják a Napot
Viharokat lehelünk ki
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!