classic era Immortal logo

- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -

front cover of Immortal - Blizzard Beasts

Blizzard Beast / Hóvihar fenevadak

1. Intro / Bevezető
2. Blizzard Beasts / Hóvihar fenevadak
3. Nebular Ravens Winter / Ködhollók tele
4. Suns That Sank Below / Lesüllyedt napok
5. Battlefields / Csatamezők
6. Mountains of Might / Magasztos hegyek
7. Noctambulant / Alvajárva
8. Winter of the Ages / A korok tele
9. Frostdemonstorm / Fagydémon-vihar

1. Bevezető

Telek várnak...
Időről időre...
Haló napok hullnak...
Kortalanul...
Démonná válva...
S a szél vezet majd minket...


2. Hóvihar fenevadak

Téliességet rejtő, elzárt birodalmak
Íme az erő, s a démontrónunk
Varázsos utak a ragyogásból
A lélekvilágon túlra
Vágyódás, rémvilágok dagályában
Mételyükkel feketítve a földeket
Estvéli őrzők, úri gőggel
Felemeljük a démonsíkot

A teleket hóvihar-fenevadak terjesztik

Nem várva már több századot
Robbanó jégkor diadalát kaptuk
Fennen a tél urai tombolnak
Ködös létsíkokat hívva össze
Valóságosan, akár a megült birodalmaink
A semmivel felettünk, s a semmivel oldalunkon

A teleket hóvihar-fenevadak terjesztik


3. Ködhollók tele

A kárhozat szólít
Végső robajok zárják a Földet
Halhatatlan győzelem
Telek csapnak le a tömegekre
Hó örvénylik az északi fény felhői felé
Tisztává téve ködös látomásokat
Lélekszelek zuhannak sötét jégbirodalmakba
Hol most messze érsz

Fekete szárnyú hollók rikoltanak, balsorsok jöveteléért
A hószakadásban rejtőzve
A véggel együtt vonszolják a jégpáncélt
Szívenfagyva most messze érsz

A ködhollók telén
A szelek onnan ismertek, merről fújnak
Ködös hollótelek
Az erő, felőlünk áradón

A hollók szaka megkezdődött
Keservben, kortalanul s ismeretlenül
Megigézve zuhansz királyságunkba
Szívenfagyva

Elidőzve a vén hollókkal
Gyönyörteli télszületés
Hátborzongató varázs
Csípős szelekkel dicsőítve
A kárhozat szólítja
A révedő, ragyogó, vágyódó szemeket
Higgadtan sújt le újra
Elvonszolva mindannyiunkat

A ködhollók telén
A szelek onnan ismertek, merről fújnak
Ködös hollótelek
Az erő, felőlünk áradón

A hollók szaka megkezdődött
Keservben, kortalanul s ismeretlenül
Megigézve zuhansz királyságunkba

Lélegezd be a démonvilágok áramlatát
Szívenfagyva


4. Lesüllyedt napok

A verőfénytől hegyekkel őrzötten
A völgyekben járunk
Sötét szellemek a Nap ellen
Összegyűlve megjelennek a hollóviharban
Átlátszatlan álmok feketeszárnyú haragja
Fagyos vidékek birtokosai
Másvilági idegenség, itt a sosem jövő napkelte

Kristályos alakok
Jégviharok sebzik az eget
Árnyas arc a messzeségben
Tudva, a tél sosem hal el
Tisztán lélegzem
A közelgő szellőben
Megkísértett szemmel látom álmaim haldokló napjait

Tűnékeny napok bukását várom
A fény rémülten sötétté lesz
Fekete Hold szólítja bennem az ürességet
Nem ábránd többé
Látom a haló napokat alászállni

Lesüllyedt napok

Hóvak révületben engedem a sötétlő Holdat
Királyságom ékkövévé válni


5. Csatamezők

Érezzétek a csata szagát a szélben
Mielőtt meglátnátok minket
Tombolva vágtató télhorda
A szél vezet majd minket
Előre vágtázni, lobogókkal a magasban
Az örökre emelt északi ég
Tiszta szülötte

Hódítsatok meg minden fagyföldet, káprázat-világok
S várjatok végső kapunknál
Tegyétek pusztává e világot, a jégre
Porladjon alattunk

Rejtsétek a jobb idők szelét oda
Hol halni jött ellenfelek állnak
Nagy hírt s méltóságot nyerve
A csatamezőkön
Harcosok küzdenek
Kezükben hosszúkarddal
A völgyek ezernyi nyílt sebből isznak

Halld a széllel jövő csatát
Oly világos
Tombolva vágtató télhorda
A szél vezet majd minket
Előre vágtatni, lobogókkal a magasban
Az örökre emelt északi ég
Tiszta szülötte

Hódítsatok meg minden fagyföldet, káprázat-világok
S várjatok végső kapunknál
Tegyétek pusztává e világot, a jégre
Porladjon alattunk

A völgyek ezernyi nyílt sebből isznak
Hátborzongató karmok vájják ki az elhullottak szívét

Büszke csatahévvel nyargalunk
Kegyetlenül, a csatamezők felé
S bele, még délcegebb lépdelésbe


6. Magasztos hegyek

A vihar hidegebbre fordul
A fagyott Nap helyén
Egyedül a hegyoldalon
A legtisztább szeleket lélegezni

A szelek örökké fújnak
Le a gleccserekről
Hó száll a völgyre
Magas, áthatolhatatlan förgetegekbe

Oly méltán szemlélem
Ezeket a jól ismert hegyeket
Örökkön csak itt állni
E hegyek északi oldalán

Magasztos hegyek

Jeges csúcsok, amíg a szem ellát
Egyedül uralom majd ezt a helyet
Hideg szelek fújtak a völgyfalba
Hol a hó mélyebb volt

A vihar hidegebbre fordul
A fagyott Nap helyén
Egyedül a hegyoldalon
A legtisztább szeleket lélegezni

Magasztos hegyek


7. Alvajárva

Homályba zuhantál
Jeges lélek, hidegrázta körben
A télhívás rémes zaja
A keserű hideg suttogva jő
Az alvajárás kinyitja szárnyait
Hósírba temetett sötétség mozog
Démonkarmok a szélben
Örökkévaló lelkek a jégben
Ködvilágok elé hajítva

Végtelen idő démonjai
A fagy felvillanó északi fényeiben
E roppant háromság megszületett
Fejünk felett démonurak üvöltenek

A jégkori teljességben nézzük szellemeitek
Szelektől átjárva örökkön, az északi félgömbön
Alvajárva

Megfagyva a télkapunál
Homályba zuhantál
Jeges lélek, hidegrázta körben
A télhívás rémes zaja
A keserű hideg suttogva jő
Az alvajárás kinyitja szárnyait
Uralva az örökkévaló lelkeket a jégben
Ködvilágok elé hajítva


8. A korok tele

Eltökélten lépdelek át a havon
Szürkületben, a jeges pusztaság felé
Kristályokat fúj az északi köd
Fenséges ez a tél

Téldémonok, télszörnyetegek
Képzeletem felszökő jelenései
Uralomra robbanva
Gőggel telt évezredek

A gyűlölet telei, a fájdalom telei
A bánat telei
E telek várnak
Fátylas köd, északi fénylő köd
Vár mindünkre az évszak hidegében

Eltökélten lépdelek át a havon
Szürkületben, a jeges pusztaság felé
Akaratunktól festetten
A leghidegebb vidékekről
Jégkorszak jövel

Elmék az ősöreg szárazságban
Fenséges látkép
A tájakon át
Áradjon a nyomunk


9. Fagydémon-vihar

Sarki, télies világok az elmében
Örökké megszállottan
Az idő láncaitól
Szörnyűséges erők érkeznek a hóval
Mi hozzuk el jövetelét
Démonviharunknak
Hegyek
A legmagasabb hegyeken állunk
Völgyek a mélyben, völgyekben időzünk

Démonvilág
Imádat sziklái nyúzzák a Föld bőrét
Démonná téve
Míg az zűrzavar győzelme biztossá lesz

A hajnal bitorlói
A sarki rajzás fakó lidércei
Eltakarják a Napot
Viharokat lehelünk ki

eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!