- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. Battles in the North / Csaták északon
2. Grim and Frostbitten Kingdoms / Zord s fagyott királyságok
3. Descent into Eminent Silence / Alászállva a tökéletes némaságba
4. Throned by Blackstorms / Feketeviharoktól uralva
5. Moonrise Fields of Sorrow / A bánat holdkelte-mezői
6. Cursed Realms of the Winterdemons / A téldémonok átkozott birodalma
7. At the Stormy Gates of Mist / A köd viharos kapuinál
8. Through the Halls of Eternity / Az örök csarnokain át
9. Circling Above in Time Before Time / Fenn körözni, az idők elotti időben
10. Blashyrkh (Mighty Ravendark) / Blashyrkh (Hatalmas, hollófekete)
Démonokként közeledünk
Blashyrkh lobogója alatt vágtatunk
A csata ege alatt idegenként fekszünk
A hollóbirodalom királyai
Eltapossuk a Föld ékköves trónjait
Egy megálmodott korban
Megannyi csatát látva
Szemünk még szikrázik, az erőtől metszőn
Eltaposni a Föld ékköves trónjait
Egy megálmodott korban
Hol azok ülnek a vén trónokra
Kik a jövendő századokhoz árnyas arccal fordulnak
A harcmezők felé vágtatni
Vágta északról, északért
Szent hollónkkal egyesítve
A holtfehér holdfényben
Messze fenn könyörtelen uralkodunk
A hollóbirodalom királyai
Erősebben a jégnél, erősebben a kősziklánál
Hitetlen szívek hordája közeleg
Csaták... csaták északon
Az eszméhez hűek, a csatahév felett
Zengjék dalaik, haldokló lélegzetükkel
A hollóbirodalmak királyainak
Csaták... csaták északon
Fagyottá lettem, hogy azonnal megláthassam
A kristályos létsíkokat
Hol a hűtlenek szárnyalnak
Talán démoninak hívsz
Nem én vagyok az egyetlen
Velem kell jönnöd
Éjjeli ösvényeket kell követnünk
Festett arcok, letűnt korokból
Bolyongva a gyalázatos szelekkel
Vak árnyak, kiűzve a napvilágról
S a legyőzött földekről
Fagyottá lettem, hogy azonnal megláthassam
A kristályos létsíkokat
Hol a hűtlenek szárnyalnak
Talán démoninak hívsz
Nem én vagyok az egyetlen
Velem kell jönnöd
Éjjeli ösvényeket kell követnünk
A tökéletes csönd körét élvezni
A gleccserszakadék falai közt
Csatlakozz sóvárgó ürességemhez
S a lesújtott tudathoz
Zord s fagyott királyságok
Sziklás körfalaknál állva
A legmélyebb várbörtönök
Átlépve vaskapukat
Az arany sem küldött álmokat
Tornyok alatt
Melyek egykor a láthatárt rohamozták
Elült, sosemvolt roham
A hegy... s a vén hollók
Ködbe burkolt mocsarak felett
Sosem feledni
Az istentelen északi mélységeket
Az árnyak... lelkünk lopják
Belé, mi egykor voltunk
Érzem
Oda fognak vinni
Elzárva az időben, azoktól
Kik sosem léphetik át kapuink
Egymásból fakadó körökben, a Föld ellen
Trónra emelem szellemvilágaim
A fagy egyszerűsége kell jöjjön
Hóvihar fenevadak ölelnek körül
Letörölni a Föld arcait
Büszke emlékkel feléjük
S a Nap pillantása sosem ragyog fel
Ím, e birodalom az enyém
A ködfátylas fagy ura napszállatra vár
A jég teremtményeinek mutatkozniuk kell
Fenséges, komor szárnyak vezetnek át körkörös földeken
Semmi sem keresztezheti utam
Egy öreg kor kavargó szakadékaiba rejtve
Közelednek a hajnal hatalmas fiai
Az északi fény árnyai
A tiszta pusztulás felemelkedésének ideje
Ezerráncú évtizedek
Csendben lélegző völgyek
Adtak életet a fenevadaknak
Észak trónjáról
Feketeviharoktól uralva
A bánat holdkelte-mezői
Hatalmas atyáink elestek
A hegyek emlékeket látnak
A sötéten ragyogó múltból
Fagyba fektetve, a halvány Nap alá
Jégcsapos ösvények alatt
Mily hatalmasak voltak az északi atyák
S bennünk visszatérnek
Ragyogjatok értem, bánatmezők
Ragyogj értem, rettegett Hold
Hozz végestelen hóesést
A bánat holdkelte-mezői
Fagyba fektetve, a halvány Nap alá
Jégcsapos ösvények alatt
Mily hatalmasak voltak az északi atyák
S bennünk visszatérnek
Szem nélkül, az örök időben
Miképp a holdfényt nyűttem el
Elégetem a napvilág sugarait
Éji érzékeimmel
A szelek értem jöttek
A szelek értem jönnek majd
Most szállnak alá
A fogyó fagyhold felé
Kísértő szellemkirályság kél
Szemekkel takart viharpajzsokban
Az éj árnyát árasztja
A hollók közt nincs különbség
Értem jöttek
S értem jönnek majd
A téldémonok
Átközött birodalmába
Lilás szemek ismerték csak a mélysötétet
Kősírokból emelkedvén
Vakító ragyogáson túl
Ki az üregekből
A láthatár értem nyílik
A Föld arca
Egyedül a fekete csöndet ismeri majd
Miképp a fények felé tartó lépteik láttam...
Végtelen magas hegyoldalak
Nagyra tárt kapuk
Sárkányszülöttek földje
A keserv szüntelen esője
Fagyos úton a bánatba
Másvilági bestiáktól őrzötten
Sötétlő emlékek mondják
A tél sosem hal meg
Kegyelettel őrzött, rossz holdakkal szívemben
Az északi homály
Kéz a kézben jár velem
A köd viharos kapuinál
Végtelen magas hegyoldalak
Nagyra tárt kapuk
Sárkányszülöttek földje
A keserv szüntelen esője
Mi vár rám a fagyott talaj mögött
Látvány, mit szem nem bír el
A köd viharos kapuinál
Csendben állok...
Viharban vágtatok az árnyromok felé
A pokoli mérhetetlenség rabul ejti pillantásom
Majd látomásom színezik
Végtelenül csurgó égből
Évszázados tekinteteket festenek
Azokét, kik oldalamon lovagoltak
Körben szálló, acél káromlók
Közelebb, mint valaha
Ahhoz, mit örökkön kerestem
A kristálytiszta megnyílás
Ott, miben el kell tűnnöm
Végtelenül csurgó égből
Oldalamon lovaglottak évszázados,
Titokrejtő tekintete
Viharban állok a romokon
A pokoli mérhetetlen újra rabul ejti pillantásom
Előttem ködös fény
Ím látomásom, a fagy
A halhatatlanság zúgó harangjai
Zengenek az örök csarnokain át...
Mikor a földből sárkányok ugrottak elő
Egy voltam a feketés holdfénnyel
Egy kastélyból a nyílt ég felé
Hollók körét láttam
Tövisből születvén a felvilágra
Delejes erővel
Szárnyalni a legfeketébb esőben
S alászállni a legmélyebb szakadékba
Ezért királyi palotákkal küzdenék
Hogy kétszínűséget tanuljanak
S felülmúlják mindent, mit tudhatok
Nyílt ég felett körözve
Szárnyalni a legfeketébb esőben
Megismerni a mélysötétet
Alászállni a legmélyebb szakadékba
Mikor a földből sárkányok ugrottak elő
Egy voltam a feketés holdfénnyel
Egy kastélyból a nyílt ég felé
Hollók körét láttam
Fenn körözni, az idők előtti időben
Messze a hollókapu fölött
Blashyrkh kitárt szárnya vár
Üvöltő mélységek fölött
A fagy esküje ül, vén hollótrónon
Öreg hegyek nyugszanak, ameddig látni
Fagyos erdőnél állok
Mezítelen szelek zordon hangja
Az egyetlen, mi itt valaha hallható
Eljövend a legmagasabb csarnokok jogos ura
Hollókárogás rejti a birodalmat
Örökkön, át az alvajáró könyörtelenségen
...Démonok lépdelnek Blashyrkh kapuinál...
...Blashyrkh... ...Hatalmas, hollófekete...
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!