classic era Immortal logo

- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -

front cover of Immortal - Battles in the North

Battles in the North / Csaták északon

1. Battles in the North / Csaták északon
2. Grim and Frostbitten Kingdoms / Zord s fagyott királyságok
3. Descent into Eminent Silence / Alászállva a tökéletes némaságba
4. Throned by Blackstorms / Feketeviharoktól uralva
5. Moonrise Fields of Sorrow / A bánat holdkelte-mezői
6. Cursed Realms of the Winterdemons / A téldémonok átkozott birodalma
7. At the Stormy Gates of Mist / A köd viharos kapuinál
8. Through the Halls of Eternity / Az örök csarnokain át
9. Circling Above in Time Before Time / Fenn körözni, az idők elotti időben
10. Blashyrkh (Mighty Ravendark) / Blashyrkh (Hatalmas, hollófekete)

1. Csaták északon

Démonokként közeledünk
Blashyrkh lobogója alatt vágtatunk
A csata ege alatt idegenként fekszünk
A hollóbirodalom királyai

Eltapossuk a Föld ékköves trónjait
Egy megálmodott korban
Megannyi csatát látva
Szemünk még szikrázik, az erőtől metszőn

Eltaposni a Föld ékköves trónjait
Egy megálmodott korban
Hol azok ülnek a vén trónokra
Kik a jövendő századokhoz árnyas arccal fordulnak

A harcmezők felé vágtatni
Vágta északról, északért
Szent hollónkkal egyesítve
A holtfehér holdfényben

Messze fenn könyörtelen uralkodunk
A hollóbirodalom királyai
Erősebben a jégnél, erősebben a kősziklánál
Hitetlen szívek hordája közeleg

Csaták... csaták északon

Az eszméhez hűek, a csatahév felett
Zengjék dalaik, haldokló lélegzetükkel

A hollóbirodalmak királyainak
Csaták... csaták északon


2. Zord s fagyott királyságok

Fagyottá lettem, hogy azonnal megláthassam
A kristályos létsíkokat
Hol a hűtlenek szárnyalnak
Talán démoninak hívsz
Nem én vagyok az egyetlen
Velem kell jönnöd
Éjjeli ösvényeket kell követnünk

Festett arcok, letűnt korokból
Bolyongva a gyalázatos szelekkel
Vak árnyak, kiűzve a napvilágról
S a legyőzött földekről

Fagyottá lettem, hogy azonnal megláthassam
A kristályos létsíkokat
Hol a hűtlenek szárnyalnak
Talán démoninak hívsz
Nem én vagyok az egyetlen
Velem kell jönnöd
Éjjeli ösvényeket kell követnünk

A tökéletes csönd körét élvezni
A gleccserszakadék falai közt
Csatlakozz sóvárgó ürességemhez
S a lesújtott tudathoz

Zord s fagyott királyságok


3. Alászállva a tökéletes némaságba

Sziklás körfalaknál állva
A legmélyebb várbörtönök
Átlépve vaskapukat
Az arany sem küldött álmokat

Tornyok alatt
Melyek egykor a láthatárt rohamozták
Elült, sosemvolt roham

A hegy... s a vén hollók
Ködbe burkolt mocsarak felett
Sosem feledni
Az istentelen északi mélységeket

Az árnyak... lelkünk lopják
Belé, mi egykor voltunk
Érzem
Oda fognak vinni

Elzárva az időben, azoktól
Kik sosem léphetik át kapuink


4. Feketeviharoktól uralva

Egymásból fakadó körökben, a Föld ellen
Trónra emelem szellemvilágaim
A fagy egyszerűsége kell jöjjön
Hóvihar fenevadak ölelnek körül
Letörölni a Föld arcait
Büszke emlékkel feléjük
S a Nap pillantása sosem ragyog fel
Ím, e birodalom az enyém

A ködfátylas fagy ura napszállatra vár
A jég teremtményeinek mutatkozniuk kell
Fenséges, komor szárnyak vezetnek át körkörös földeken
Semmi sem keresztezheti utam

Egy öreg kor kavargó szakadékaiba rejtve
Közelednek a hajnal hatalmas fiai
Az északi fény árnyai
A tiszta pusztulás felemelkedésének ideje
Ezerráncú évtizedek

Csendben lélegző völgyek
Adtak életet a fenevadaknak
Észak trónjáról
Feketeviharoktól uralva


5. A bánat holdkelte-mezői

A bánat holdkelte-mezői
Hatalmas atyáink elestek
A hegyek emlékeket látnak
A sötéten ragyogó múltból

Fagyba fektetve, a halvány Nap alá
Jégcsapos ösvények alatt
Mily hatalmasak voltak az északi atyák
S bennünk visszatérnek

Ragyogjatok értem, bánatmezők
Ragyogj értem, rettegett Hold
Hozz végestelen hóesést

A bánat holdkelte-mezői

Fagyba fektetve, a halvány Nap alá
Jégcsapos ösvények alatt
Mily hatalmasak voltak az északi atyák
S bennünk visszatérnek


6. A téldémonok átkozott birodalma

Szem nélkül, az örök időben
Miképp a holdfényt nyűttem el
Elégetem a napvilág sugarait
Éji érzékeimmel

A szelek értem jöttek
A szelek értem jönnek majd
Most szállnak alá
A fogyó fagyhold felé

Kísértő szellemkirályság kél
Szemekkel takart viharpajzsokban
Az éj árnyát árasztja
A hollók közt nincs különbség
Értem jöttek
S értem jönnek majd
A téldémonok
Átközött birodalmába

Lilás szemek ismerték csak a mélysötétet
Kősírokból emelkedvén
Vakító ragyogáson túl

Ki az üregekből
A láthatár értem nyílik
A Föld arca
Egyedül a fekete csöndet ismeri majd
Miképp a fények felé tartó lépteik láttam...


7. A köd viharos kapuinál

Végtelen magas hegyoldalak
Nagyra tárt kapuk
Sárkányszülöttek földje
A keserv szüntelen esője

Fagyos úton a bánatba
Másvilági bestiáktól őrzötten
Sötétlő emlékek mondják
A tél sosem hal meg

Kegyelettel őrzött, rossz holdakkal szívemben
Az északi homály
Kéz a kézben jár velem

A köd viharos kapuinál

Végtelen magas hegyoldalak
Nagyra tárt kapuk
Sárkányszülöttek földje
A keserv szüntelen esője

Mi vár rám a fagyott talaj mögött
Látvány, mit szem nem bír el
A köd viharos kapuinál
Csendben állok...


8. Az örök csarnokain át

Viharban vágtatok az árnyromok felé
A pokoli mérhetetlenség rabul ejti pillantásom
Majd látomásom színezik
Végtelenül csurgó égből

Évszázados tekinteteket festenek
Azokét, kik oldalamon lovagoltak
Körben szálló, acél káromlók

Közelebb, mint valaha
Ahhoz, mit örökkön kerestem
A kristálytiszta megnyílás
Ott, miben el kell tűnnöm

Végtelenül csurgó égből
Oldalamon lovaglottak évszázados,
Titokrejtő tekintete

Viharban állok a romokon
A pokoli mérhetetlen újra rabul ejti pillantásom
Előttem ködös fény
Ím látomásom, a fagy

A halhatatlanság zúgó harangjai
Zengenek az örök csarnokain át...


9. Fenn körözni, az idők előtti időben

Mikor a földből sárkányok ugrottak elő
Egy voltam a feketés holdfénnyel
Egy kastélyból a nyílt ég felé
Hollók körét láttam

Tövisből születvén a felvilágra
Delejes erővel
Szárnyalni a legfeketébb esőben
S alászállni a legmélyebb szakadékba

Ezért királyi palotákkal küzdenék
Hogy kétszínűséget tanuljanak
S felülmúlják mindent, mit tudhatok

Nyílt ég felett körözve
Szárnyalni a legfeketébb esőben
Megismerni a mélysötétet
Alászállni a legmélyebb szakadékba

Mikor a földből sárkányok ugrottak elő
Egy voltam a feketés holdfénnyel
Egy kastélyból a nyílt ég felé
Hollók körét láttam

Fenn körözni, az idők előtti időben


10. Blashyrkh (Hatalmas, hollófekete)

Messze a hollókapu fölött
Blashyrkh kitárt szárnya vár
Üvöltő mélységek fölött
A fagy esküje ül, vén hollótrónon

Öreg hegyek nyugszanak, ameddig látni
Fagyos erdőnél állok
Mezítelen szelek zordon hangja
Az egyetlen, mi itt valaha hallható

Eljövend a legmagasabb csarnokok jogos ura
Hollókárogás rejti a birodalmat
Örökkön, át az alvajáró könyörtelenségen

...Démonok lépdelnek Blashyrkh kapuinál...
...Blashyrkh... ...Hatalmas, hollófekete...

eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!