- az Immortal és Demonaz dalszövegeinek magyar fordítása -
1. All Shall Fall / Mind elbuknak
2. The Rise of Darkness / A sötétkelte
3. Hordes of War / Hadihordák
4. Norden on Fire / Feltüzelt Észak
5. Arctic Swarm / Sarkvidéki rajzás
6. Mount North / Északbérc
7. Unearthly Kingdom / Földöntúli királyság
A káosz határait ostromolva
Egy valaha erős csatáért
A szélnél sebesebben vágtáztunk
Arra, hol feketés hordáink kéltek
Felvértezve a harc hevében
E napon hamar jő a vég
Az isteneknél is erősebben küzdöttünk
Diadalmasan a sötét jóslatokért
A hódolat trónjait ostromolva
Minden tüzes sorsoknak istenei
A hódolat trónjait ostromolva
E nap harcosok nyertek koronát
Sötét regék, dühödten, acélból nemzetten
A mérhetetlen zsarnoksághoz hűen, a homály kezében
Egy erő mind felett, imigyen a büszkén
Kéjjel-akarattal menetelni vágyók
Magasba szöknek ők, kik a gyöngéket megvetik
Ne fogd hát vissza magad, büszkén nyargalj halálnak szelein
Hívásunkra mind veszendők, háborúnkban mind veszendők
A Sötétségnek kerengő dörgései alatt
Mind elbuknak
Mind elbuknak
Mind elbuknak
Mind elbuknak
A dühnek harcával előviharzó
Daliás vitézek sokasága
Feketébb legyen halálnak szelénél
Az erély s a félsz vakítja a gyöngéket
A káosz határait ostromolva
Egy valaha erős csatáért
A szélnél sebesebben vágtáztunk
Arra, hol feketés hordáink kéltek
A hódolat trónjait ostromolva
Minden tüzes sorsoknak istenei
A hódolat trónjait ostromolva
E nap harcosok nyertek koronát
A kélő Hold oly fakó s agg
Sötétlő vigyora lelkem mételyezi
Köd járja át a homályt, otthonra lelnék benne
Ah, megülöm ez éjt - buján s büszkén
A rejtőző köd itt tör elő
A gonosznak fuvalma gyúl a havon át
E felhőtlen éj iszonytól bűzölög
Őrizd lelkem - sötéten s hidegen
A homály kél arra, hová révedek
A Holdhoz kötött fekete erők
Az árnyak bőröm alá bújnak
Rettegéstől bűzlenek - itt a sötét
Sivár egek alatt lapul minden gyalázat
Lelkeik élőholtak s nyughatatlanok
A jeleknél glédában áll utálat s kéj
Ah, feketébe borult éj - sötétség, kélj!
Lángoló szemek fürkésznek
A sötéten kísértő oldalról
Roppant fuvallatok közé szorítva
Megleljük a gonosznak királyságát
Démonként kísértem e birodalmat
Magamon hordozom a jelképet
Roppant fuvallatok közé szorítva
Megleljük a gonosznak királyságát
A rengetegből figyelem a sötétkeltét
Mélységeiben a túlvégen járok
Ah, a rengetegből figyelem a sötétkeltét
Fortélyaitól a túlvégen járok
Gyűljetek hadba, míg az eget járja a halál
Vágtassatok kevélyen a mennyeken által
Súlyosan sújt föntről a csatapöröly
Minden kudarcba s átokba fullad az elmúlás óráján
Seregek sora kélt szárnyra a halálnak egén
Előtörve a túloldalról
Tüzes parancsra virrad a világvég
A nagyszerű csata fölött száll
Káosz és tűz fülsiketítő zajjá nő
Közeleg a túloldalról
A harcoló hordák utolsó menete
Eszmélőben a megsemmisülés
Minden büszke szem rajtuk most, az északi fényben vágtázunk
Hidegen izzó tekintetű vitézek
A szelekkel suhanva a tűzáldozat föléled
Fekete légiók veszik be az égboltot
Fekete légiók veszik be az égboltot
Seregek sora kélt szárnyra a halálnak egén
Előtörve a túloldalról
Tüzes parancsra virrad a világvég
A nagyszerű csata fölött száll
Káosz és tűz fülsiketítő zajjá nő
Közeleg a túloldalról
A harcoló hordák utolsó menete
Eszmélőben a megsemmisülés
Hadihordák viharzanak ki tűzzel-jéggel
A tűzáldozat hidegvérű katonái
Vakító, rettenthetetlen tekintetükből a vég néz vissza
Benn a gonosznak jele lobog
Halálbűz kél, midőn átvágtatunk a tűzáldozaton
Égő lelkek zuhognak az égből
Túl a tiszta apokalipszis áradatán
Lánghullámok, jöjjetek, hadd gyúljatok valamennyien
Gyúljatok valamennyien
Le a völgyekből, átrontva mindenen
A feketén izzó hang most elszabadult
Az ellenállók örökkön elpusztíttatnak
A földbe öldökölvén
A földbe öldökölvén
Seregek sora kélt szárnyra a halálnak egén
Előtörve a túloldalról
Tüzes parancsra virrad a világvég
A nagyszerű csata fölött száll
Káosz és tűz fülsiketítő zajjá nő
Közeleg a túloldalról
A harcoló hordák utolsó menete
Eszmélőben a megsemmisülés
Fekete tűz perzseli a láthatárt
Az égben hollók szárnyalnak fennen
A jégből ködöt fakaszt a szél
Bukásunkról jósol a tél
Becsületnek végső árja kél legott
Szemében nagysággal s faggyal
Halovány nap ragyog a sokaságra
A hegyek egésze büszkén magasodik
A szél sebesebbé lesz alkonyunkra
Hó szakad az égből
Hóviharok, mik vakságba űzik pillantásom
A bíbor felhőkből hullanak alá
Körbevesz minket az ezermérföldes tél
Sötétség vonul, ahogy roskad a világ
Megelevenedik az évezred vihara
Roppant voltában hallom hívását
Hívását
A fenevadak megindulnak Északról
Egy oly erőnek hatalma, minek senki ellen nem áll
Irdatlan égiháború szabadult el a kapuktól
Közeleg mindenek vége
Észak földjének feneketlen szakadékai szólítanak
A hatalom karnyújtásnyira
Akaratból született a világnak vége
Szaggató szelek kapnak valamennyiőtökbe
A hideg sötétjétől kapott szárnyakon
Bevégeztetik a káosznak rendje
Tél, gyűlölet és viharok sokasítják
Végnapok szállanak alá a bukásba
A világok jöttükkel távoznak
Hideg telek ragadják el mindannyiunkat
Maradjon hát - mindez elmondatlan
Jóslatok igaza száll mindenekre
Az átok egy erő, mit továbbadunk
Dermesztőn fúj reánk
Nem messze az erdő sűrűjétől
A hollók óva intenek s hozzánk szóllanak
Szóllanak
A feltüzelt Észak
Viharnak viharán Auróra átragyog
Kavargó egén lidérces jég
Arra született, hogy Észak szeleit hajtsa
Eljött, hogy faggyal csípje a földeket
Engedd szabadon a sarki rajt, hogy ledöntsön minket
Tárd ki borzongató szárnyait, hidegével rabul ejtett
Kísértőn, fagyos szempárral sebesen szelé az utat
A hideg elhozá a bukást
A sarkvidéki rajzás
Győzhetetlen rideg
A sarki raj, fagyból-jégből, maga a rontás
Gyűjts szeleket, mik zúzmarák sorát süvítik
A hidegnek özöne tengeren túlra száll
Bosszút állva az embernépen
A sarkvidéki rajzás
Győzhetetlen rideg
Mélyhidegzöld vizek... reszkető tömegek
A szelek, szárazföldek sötétjéből
Súlyos hullámokat korbácsolnak
A jégbe látsz. mindent felemészt
Fagyfalai törhetetlenek
Félelmesen fenséges látvány
Zűrzavaros végóra
Egy lebegő vihar
Óriáshatalmakon
Minden lelket megkaparint a fagyvilág
A jégbe látsz. mindent felemészt
Fagyfalai törhetetlenek
Jéggel telt szemek
A sarkvidéki rajzás
Győzhetetlen rideg
Egy égi átjáró
Mily hatalmas látványa
Toronyként a hegyláncon
Az északi fény felé mutat
Birodalma a királyokat őrzi
A hidegrázta fagyban
Egy fenséges kürt
Kapuk, mik az égben trónolnak
Hegyoldalak fölött
Az északi fény felé mutatnak
Kik jégistenekként időznek
Kik a végbirodalmat uralják
Északbérc - látványok leghatalmasabbja
Északbérc - ereje és hatalma
Északbérc - tőle sejlik a homály
Északbérc - csak énreám vár
Sötétségnek orma
Merre a rejtély megébred
Fényében a csillagokhoz szól
Bolyongásra kárhoztattam idekinn
Birodalma a királyokat őrzi
A hidegrázta fagyban
Északbérc - látványok leghatalmasabbja
Északbérc - ereje és hatalma
Északbérc - tőle sejlik a homály
Északbérc - csak énreám vár
Északbérc - istentelen vidéken
Északbérc - nyugszik a burjánzó feketében
Északbérc - meddig csak szemem ellát
Északbérc - a bensődbe megyek hát
Belépés az erőnek szent világába
Hol a viharos királyság lakozik
Mezítelen szelek süvöltenek erre ridegen, béklyótlan
Fekete s holt minden a fagyos térben
Lépj be Blashyrkh világainak kapuján
Öröklángú tűz kavarog
Zordon látványt tárnak eléd itt az árnyak
A reámeredő tekintet sötét kell legyen
Vén káprázatok törnek elő - a regék s mondák
Mik egykoron a hatalom trónjához vezettettek
A létsíkok feketébbje
Bár láthatnám egyszer vonzerejét
Örökkön őrjöngő szeleivel
E birodalom felfalja a fényt
Uralj mindent, mire szemed veted
Őrizd meg hatalmad
Blashyrkh kapuja
Gyalázatos, tüneményes birodalom
Földöntúli királyság
Hatalmas, hollósötét
Örökkön őrjöngő szeleivel
E birodalom felfalja a fényt
A kapu kitárva
Végtelenbe magasodván, meredeken, sudáran
Errefelé alkonyholdak kélnek
A ködmélyek fölött
Elbűvölten a végtelen éjekkel - széltépte jéggel
Sötétlő erdőket látni - elholt, lombjavészett fákat
Belépés az erőnek szent világába
Hol a viharos királyság lakozik
Mezítelen szelek süvöltenek erre ridegen, béklyótlan
Fekete s holt minden a fagyos térben
eredeti szerző: Harald Nævdal - © Minden jog fenntartva!